Full 2
Boldog Salkaházi Sára
„Alleluja! Íme, itt vagyok, engem küldj!”
Full 2
Boldog Salkaházi Sára Technikum
Boldog Salkaházi Sára Technikum
Full 1
Full 1
Full 3
Full 3
previous arrow
next arrow

Jelentkezz képzéseinkre!

Képzéseink

oktatási szakasszisztens

szociális és gyermekvédelmi szakasszisztens

kisgyermekgondozó, -nevelő

szociális és rehabilitációs szakgondozó

szociális ápoló és gondozó

gyermek- és ifjúsági felügyelő

iskolánk névadója

A Szociális Testvérek Társasága szerzetesnővére, vértanú.

2006. szeptember 17-én avatták boldoggá ünnepélyes keretek között

a budapesti Szent István-Bazilika előtti téren.

Boldog Salkaházi Sára

(Kassa, 1899 – Budapest, 1944)

1899. május 11-én született Kassán (eredeti nevén: Schalkház Sára). Szülei még osztrák származásúak voltak, de magyar szív dobogott bennük és őt már magyarnak nevelték. Édesapja nagyon korán meghalt, édesanyja egyedül maradt 3 kisgyermekével. Sára Kassán járt iskolába, egészen a tanítónői diploma megszerzéséig. Egyik iskolatársa így jellemezte őt: mókás természetű, szellemes tréfacsináló, ugyanakkor mélyen érző szociális lelkületű, hűséges és kitartó.
Már tizenéves korában színdarabokat írt. Barátnőivel iskola után a Főtéren és a
Kassi Színház körül sétálgattak, remélvén, hogy egyszer előadják az ő darabját
is. A három barátnő felváltva írtak egy közös naplót, amely egy sötét napon
(1920. június 4-én, Trianon napján) lezárult, és az életük alapvetően megváltozott.
A Felvidéket elcsatolták Magyarországtól és az ottani magyarok súlyos hátrányos
megkülönböztetést szenvedtek. Sára egy évig dolgozik tanítónőként egy külvárosi iskolában, majd – mivel a csehszlovák kormány által követelt hűségesküt megtagadta – elhagyta a pedagógus pályát. Ezután könyvkötészetet tanul, és 4 évig mint könyvkötősegéd dolgozik egy műhelyben. Rövid ideig húga kalapüzletében is kisegít. Ezek az évek teszik érzékennyé a szegény munkásemberek nehéz sorsa iránt.

Iskolánkról

„A Technikum egy olyan területen erősíti a szolgáló szeretet, az önzetlenség, a becsületesség, a hazaszeretet, a hit értékeinek jelenlétét, amely területet az egyházunk néha kissé magára hagyott az elmúlt évtizedekben. Sokat foglalkozunk a gimnazista és egyetemista fiatalokkal, szervezünk bibliaórákat és egyetemista közösségeket, de sokszor megfeledkezünk a szakmát tanuló fiatalokról. Pedig a vallásos emberek egy igen jelentős részét pontosan ők alkotják. A II. Világháború előtt az egyház megtalálta az utat ezekhez a fiatalokhoz is a KALOT a KIOE és a KALÁSZ közösségein keresztül, valamint a plébániai színjátszó körök, bálok, ifjúsági zarándoklatok segítségével. Most újra szükség van arra, hogy megtaláljuk az utat minden fiatalhoz. (…)”

Galéria

Barangoljunk közösen .