iskolánk névadója

A Szociális Testvérek Társasága szerzetesnővére, vértanú.

2006. szeptember 17-én avatták boldoggá ünnepélyes keretek között

a budapesti Szent István-Bazilika előtti téren.

Boldog Salkaházi Sára

(Kassa, 1899 – Budapest, 1944)

1899. május 11-én született Kassán (eredeti nevén: Schalkház Sára). Szülei még osztrák származásúak voltak, de magyar szív dobogott bennük és őt már magyarnak nevelték. Édesapja nagyon korán meghalt, édesanyja egyedül maradt 3 kisgyermekével. Sára Kassán járt iskolába, egészen a tanítónői diploma megszerzéséig. Egyik iskolatársa így jellemezte őt: mókás természetű, szellemes tréfacsináló, ugyanakkor mélyen érző szociális lelkületű, hűséges és kitartó.
Már tizenéves korában színdarabokat írt. Barátnőivel iskola után a Főtéren és a
Kassi Színház körül sétálgattak, remélvén, hogy egyszer előadják az ő darabját
is. A három barátnő felváltva írtak egy közös naplót, amely egy sötét napon
(1920. június 4-én, Trianon napján) lezárult, és az életük alapvetően megváltozott.
A Felvidéket elcsatolták Magyarországtól és az ottani magyarok súlyos hátrányos
megkülönböztetést szenvedtek. Sára egy évig dolgozik tanítónőként egy külvárosi iskolában, majd – mivel a csehszlovák kormány által követelt hűségesküt megtagadta – elhagyta a pedagógus pályát. Ezután könyvkötészetet tanul, és 4 évig mint könyvkötősegéd dolgozik egy műhelyben. Rövid ideig húga kalapüzletében is kisegít. Ezek az évek teszik érzékennyé a szegény munkásemberek nehéz sorsa iránt.

Húszévesen bekapcsolódik a kisebbségi irodalmi és politikai életbe, újságíró lesz. 1926-ban jelenik meg első novelláskötete Fekete furulya címmel, melyet a Babits Mihály is figyelemre méltat. Írásaiban főleg az
elesettek és a nyomorgó szegény családok életét mutatja be megrendítő erővel,
így akarván felrázni a társadalom lelkiismeretét és segíteni akarását. 1928-ban elvégzi a Kassán frissen letelepedett Szociális Testvérek Társasága szociális tanfolyamát és lélekben egyre közelebb kerül a Társaság szelleméhez. Egy év múlva belép ebbe a modern formát élő szerzetesi közösségbe, (amely 2023-ban ünnepli majd alapítása 100. évfordulóját). Sára 1930 és 1937 között Kassán és Komáromban szolgál, igen sokirányú munkát végez. Napjainak nagy részét a Karitász szervezésével tölti. Ugyanakkor országosan összefogja a fiatal lányok helyi egyesületeit, vezetőik számára továbbképzéseket, érdekes előadássorozatokat szervez. Emellett hitoktat, szerkeszti a Katholikus Nő című folyóiratot, kegytárgyüzletet vezet, felügyel a szegények menházában, családokat látogat… Hitvallása ez volt: „Egy szociális testvér fáklya. Bevilágítani az utat az embereknek, amelyen az Úristenhez juthatunk. Égnem kell!”. 1937-ben mély vágyat érez, hogy misszionárius legyen Brazíliában. Az út előkészítése végett Budapestre kerül, de a háború kitörése végül is megakadályozza terve megvalósulását. Sára testvér ezekben az években sokféle munkakörben működik, mindig oda osztják be, ahol éppen nincs ember. Többek között tanít a Szociális Képzőben; két évig a visszacsatolt területeken dolgozik, mint szociális gondozó; 1941-től a Dolgozó Nők és Leányok országos vezetője. Felépíti az első magyar munkásnő népfőiskolát, Budapesten több munkásleány otthont nyit, tanfolyamokat szervez. Közben 1940 pünkösdjén teszi le szerzetesi örökfogadalmát. Jelszava ez lesz: Alleluja! Ecce ego, mitte me! (Alleluja! Íme itt vagyok, engem küldj!) Ausztria 1938-as német megszállása után Magyarországon is erősödik a német nyomás. Látván a veszélyt, Sára testvér belső indításra 1943-ban felajánlja önmagát áldozatul a Társaságért. Azt kérte az Úristentől, hogy a Közösségében senki ne vesszék el, hadd haljon meg ő mindenkiért. A Szociális Testvérek 1944-ben megnyitják házaikat az üldözöttek előtt, Sára testvér is aktívan részt vesz a menekítésben. (A közösség közel 1000 menekültet bujtatott, Sára testvér nevéhez közel 100 ember menekítése kötődik.) 1944. decemberében Sára testvér a budapesti Bokréta utcai munkásnőotthont vezette, ahol szintén rejtőztek zsidó emberek. Mivel valaki feljelentette őket, december 27-én nyilasok körbevették az otthont. Sára testvér az akció végén érkezett, kikerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg. Bement, hátha megmentheti a rábízottakat, de ez nem sikerült. Őt is elhurcolták néhány menekítettel együtt. Halálának körülményei sokáig ismeretlenek voltak. Húsz év elteltével a zuglói nyilasper egyik vádlottja mondta el a bíróságnak, hogy mi történt. Este a foglyokat a Fővámház elé terelték, levetkőztették és a Duna partjára állították őket. A sortűz eldördülte előtt egy alacsony fekete hajú nő – Sára testvér – a kivégzők felé fordult, letérdelt, és nagy keresztet vetett magára. Sára kérése teljesült: senki más nem veszítette életét a Szociális Testvérek közül. Titkos felajánlásáról csak a háború után szereztek tudomást a többiek. 1972-ben a jeruzsálemi Jad Vasem intézet hősies embermentő tevékenységéért felvette a Világ Igazai közé. 1996-ban pedig a Magyar Köztársaság belügyminisztere posztumusz Bátorság érdemjelet adományozott Sára testvérnek bátor magatartása és helytállása elismeréséül. Salkaházi Sárát tízezres tömeg előtt avatták boldoggá 2006. szeptember 17-én. 1083 óta ez volt az első boldoggá avatás Magyarországon. 

Bővebb életrajz és fényképek itt találhatók: 
https://www.szocialistestverek.hu/10001-salkahazi-sara-testver/21-roevid-fenykepes-eletrajz 
http://www.salkahazisara.com/hu/honlap/ 
http://www.salkahazisara.com/hu/fotok-es-videok/